Július 4-6

Úgy vártam ezt az utazást, azt gondoltam végre pihenhetek, kikapcsolódhatok, ehhez képest elég nagy zűrzavar alakult ki körülöttem... na de kezdjük az elején...

Vasárnap pár óra utazás után megérkeztünk, nem volt olyan fárasztó az út, rosszabbra számítottam, de az időjárás érezésünkkor mindent tönkre vágott... esett az eső és én hiába szeretem az esőt, most jó időre vágytam, de nagyon. Vacsora után fölvonultam a szobámba, hogy másnapra kipihenjem magam. Elég korán el is nyomott az álom.

Hétfőn úgy volt, hogy megnézzük, hol állítják elő a csodás-mesés találmányt, de történt egy "kis baleset" azt inkább nem részletezném, mert akárhányszor visszaemlékezem, mindig elfog az innen elmenekülési kényszer... Miután vissza tértünk, Iklak bemutatta a találmányt, szerintem zseniális, de azért kissé ódzkodom tőle, majd később talán kifejtem miért. Este egy csodálatos embert ismertem meg, Bryant, igen kedves és segítőkész, elég sokáig beszélgettünk a jacuzzimban.

Most kedd reggel van... bevallom kicsit félek a naptól, de azért lemegyek a megbeszélt időpontra és mivel nincsen sok időm már indulok is, csak magamra öltök valamit...

A hét második fele

2004 Július 9. (Péntek)

Nemrégiben érkeztünk haza, tegnap elvittek minket valami fura civilizációhoz, majd szépen ott is hagytak bennünket. Jurtában kellett aludnunk, amivel nem is lett volna semmi gond, de mindenki egyben aludt, ez számomra elég nagy problémát jelentett, ennek ellenére elég jól éreztem magam, hiszen végre összemelegedtem Fabrizioval... de már csak két nap van és fogalmam sincsen, hogy mi lesz velünk... ő azt mondja velem jön Párizsba, de nem tudom higgyek-e neki...

2004 Július 11. (Vasárnap)

Tegnap nem igazán volt időm írni, ezért nem is tettem meg, amúgy nem történt semmi érdekes. Képzeljétek, nemsokára indulunk és Fabrizio tényleg velem jön.:) De most megyek is, még nem vagyok teljesen összepakolva...

És most... újra elölről a hét...

Kettő az egyben...

Először is kezdjük a tegnapi nappal... elárulom így az elején, hogy igen különleges nap volt számomra... és elég furcsa odlgok történtek, na de kezdjük az elején...

A reggelem ugyanúgy indult, mint az összes többi, viszont reggeli után kimentem a parkba, ahol belebotlottam Fabrizioba, aki elég ideges volt, Luciana féltékenykedése miatt. És hát ki másra lenne féltékeny?! Hát persze hogy rám, persze ezt már valahogy sejtettem, csak nem értettem, hogy ha nem bízik benne, akkor minek vannak együtt... mindegy, nem ez a lényeg, Fabrizio épp kocsikázni indult, és én elmentem vele, mert nem akartam, hogy valami baja történjen... Teljesen jól tettem a dolgot, mert egy jót beszélgettünk.

Miután visszaértünk a kastélyhoz én elvonultam a szobámba és kipihentem magam, le se mentem egészen vacsoráig, ahol igen meglepő dolog történt, Fabrizio szakított a menyasszonyával, bevallom én azt hittem csak velem szórakozik... de nem, tényleg megtette, persze ki is nköltözött tőle, és mivel úgy volt, hogy a folyosón tölti az éjszakát, én felajánlottam neki, hogy költözzön hozzám, így is lett. Bementünk a szobámba, ő ledőlt, mint egy darab fa. Én elmentem átöltözni hálóingbe, mire vissza értem elaludt... Jellemző... pedig én még szerettem volna vele társalogni egy kicsit és a látvány sem hagyta volna hidegen, de majd talán máskor. Bevallom, szeretem látni, ha tetszem valakinek. Mivel nem volt mit tennem, befeküdtem mellé és elszenderedtem.

Most reggel 8 óra van, nemsokára megyünk valahova, úgyhogy összeszedem magam és lesétálok az indulópontra... majd írok, ha visszajöttem. Jah, azt hiszem a rózsaszín ruhám jó választás lesz mára...

Ez katasztrófa

A mai napom eddig totális katasztrófa volt, nem volt elég, hogy nem pihentem ki magam mára, még elvittek egy túrára, ami hiába volt érdekes, ha magas sarkúba kellett totyognom. A túra során megtudtuk, hogy a veszélyeztetett fajok nem fognak kihalni, hiszen a gép segítségével újabb állatokat tudunk 'gyártani". Bár ez szerintem kissé morbid. A túra során megismerkedtem Thommal, aki igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Ő is testőr, de nem engedelmeskedik mindenáron a főnökének, ami nekem nagyon is tetszik. Végre egy férfi aki kiáll magáért.

Miután visszatértünk a túráról én felmentem a szobába, éppen a kádban ültem a habok között, mikor Fabrizio megjelent az ajtóban, azonnal kitessékeltem, megvárt a szobámban. Felesleges volt, csak felbosszantott a mondandójával és a cselekvésével, a szemtelenségével és pimaszságával kiérdemelt tőlem egy pofont. Mi mást is tehettem volna? Hiszen eljegyezte a barátnőjét... nálam pedig ez szent és sérthetetlen. Ezek után lementem az étkezőbe és lemondtam a találkát Thommal, majd visszajöttem, mert annyira ideges voltam, hogy nem tudtam volna enni. Inkább lefeküdtem aludni. Miután felébredtem, elmentem vacsorázni, és most itt vagyok újra a szobámban és írok, majd ezek utén készülök a ma estére. Azt hiszem ebben a ruhában fogok megjelenni ma. Megyek is öltözni.

Miután elkészültem, kivonultam a társalgóba, ahol ott volt Bryan és persze Fabrizio, az az alak egyre ellenszenvesebb. Nemsokára megjelent Louis is, akivel megbeszéltük, hogy lemegyünk úszni, Bryanék is utánunk jöttek. Aztán meg még érkeztek páran. Egész jó este volt, beszélgettem pár emberrel és sokat úsztam. Hajnalban megszédültem, és beleestem a medencébe, fogalmam sincs mi lett volna velem, ha Bryan nem ugrik utánam. Persze senkit nem akartam megilyeszteni, ezért nem keltettem pánikot. Szerencsére megmentett, aztán annyira kedves volt, felhozott a szobámba, kár, hogy csak barátok lehetünk...

Az első pár nap

Úgy gondolom az első nap egészen jól telt, az utazás egész jó volt, azt leszámítva, hogy nem magánrepülővel mentünk és egy virgonc gyerm,ek körülbelül az út felétől az én székemet rugdosta. Már elég későn érkeztünk meg, de ez engem egyáltalán nem zavart. Egy fenyőerdő szívében, egy gyönyörű környezettel kiépített kastély lett a szálásunk. Őszintén szóéva nem laknék ilyen helyyen, túlságosan magányosnak érezném magam egy ilyen óriási épületben, pont ezért a mostanio céomra tökéletesen megfelel, a pihenésre és a bulikra. Első este egy igen finom vacsorát kaptunk, előtte persze megismerhettük a házigazdánkat. Mivel elég fáradt voltam, vacsora után elvonultam a szobámba, hogy kipihent lehessek másnapra.

Hétfőn körülbelül 8kor keltem, hogy még legyen időm reggelizni és persze elkészülni a találmány bemutatása előtt. Igen érdekes szerkezet ez, még az én érdeklődésemet is felkeltette, bár ennek vajmi kis jelét mutattam. Ennek ellenére igenis érdekel, hiszen egy cosmó problémára megoldás ez a kütyü. Nem is beszélve arról, hogy a vásárlási gondjaimat is megoldja, hiszen szeretek csinosan öltözni, de a vásárlást valamilyen oknál fogva rühellem, de ez most nem rólam szól, ha ezt a találmányt bevetjük elég sok gondot meg tudunk oldani vele. Miután vége lett a bemutatónak megebédeltem, majd elvonultam a szobámba pihengetni, s mivel egész nap alig cisnáltam valamit, így este nem tudtam aludni, úgyhogy elmentem körülnézni. Kint Juliettet találtam Fabrizio társaságában, majd Juliette elment és jött Brya, aztán még megérkezett Fabri barátnője is, meg egy-két lézengő emberke is volt. Fabrizio egész este énekelt, amivel bevallom belopta magát a szívembe, a testőre sem egy elveszett ember, de nem igazán tetszik, hogy keveset beszél. Sőt egyáltalán nincs ínyemre a dolog. Az este egészen jó volt, két olyan férfi társaságában lehettem, akik igen szexisek és be kell vallanom egyik sem volt közömbös a számomra...

Bemutatkozom

Nevem Stéphanie Crine, 1981 februrár 2-án születtem, Párizsban. Szüleim középosztálybeli emberek, ezért egy kicsit mindig vissza kellett venni a költekezésből. Jelenleg a Párizsi Egyetemen tanulok, ide is ösztöndíjjal kerültem be. Ez az én szerencsém, ha ez nem sikerül, akkor nem lenne semmi reményem arra, hogy kicsit jobban éljek majd, mint a szüleim. Velük egyébként jó kapcsolatot ápolok, bár igen keveset találkozunk annak ellenére, hogy még mindig otthon lakom. Ez annak köszönhető, hogy mind a hárman dolgozni járunk. Én meg ugyebár még egyetemre is, de nem bánom, saját erőmből szeretnél egy szinttel feljebb lépni, nem pedig a másokéból.
Nagy szerencsémre, vagy hát nem is tudom, hogy jó-e ez nekem, de ezt most inkább hagyjuk, igen csinos külsővel áldottak meg onnan fentről. Hosszú, gesztenyebarna hajam van és szép sötétbarna szemeim, melyek mikor jó kedvem van csillognak a fényben. 172 cm magas és körülbelül 60 kg vagyok. S ezen külső alapján már be is könyveltetek valami üresfejű cicababának, amint már írtam, egyetemre járok, bár ez nem igazán cáfolja meg a cicababaságot, de majd, ha megismertek, rájöttök a dolgokra.
Belső tulajdonságaim közül egyenlőre annyit, hogy többnyire kedves, intelligens, jóhumorú csaj vagyok. Igen nehezen engedem közel magamhoz az embereket, bár ők ezt többnyire nem veszik észre, de akivel egyszer tényleg jóba leszek, azt nehezen engedem el magamtól. Rossz tulajdonságaim közé talán az tartozik, hogy ha valaki rossz fát tesz a tűzre, elég sokat kell tennie azért, hogy egyáltalán ne legyek vele rosszindulatú. Ennyi elég is lesz magamról, most jön a lényeg, hogy miért is írok én egyáltalán blogot.

A legjobb barátom, Louis Renaud, aki meghívott egy egy hetes útra, Szibériába. Valami igazán titkos találményt fognak bemutatni neki. Engem ez annyira nem érdekel, legalábbis úgy gondolom nekem nem tudnak túlságosan újat mutatni, szóval én csak pihenni és szórakozni megyek többnyire. Rámfér, ráadásul még alig voltam külföldön, szóval éppen itt az ideje.