2010. július 7., szerda

Ez katasztrófa

A mai napom eddig totális katasztrófa volt, nem volt elég, hogy nem pihentem ki magam mára, még elvittek egy túrára, ami hiába volt érdekes, ha magas sarkúba kellett totyognom. A túra során megtudtuk, hogy a veszélyeztetett fajok nem fognak kihalni, hiszen a gép segítségével újabb állatokat tudunk 'gyártani". Bár ez szerintem kissé morbid. A túra során megismerkedtem Thommal, aki igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Ő is testőr, de nem engedelmeskedik mindenáron a főnökének, ami nekem nagyon is tetszik. Végre egy férfi aki kiáll magáért.

Miután visszatértünk a túráról én felmentem a szobába, éppen a kádban ültem a habok között, mikor Fabrizio megjelent az ajtóban, azonnal kitessékeltem, megvárt a szobámban. Felesleges volt, csak felbosszantott a mondandójával és a cselekvésével, a szemtelenségével és pimaszságával kiérdemelt tőlem egy pofont. Mi mást is tehettem volna? Hiszen eljegyezte a barátnőjét... nálam pedig ez szent és sérthetetlen. Ezek után lementem az étkezőbe és lemondtam a találkát Thommal, majd visszajöttem, mert annyira ideges voltam, hogy nem tudtam volna enni. Inkább lefeküdtem aludni. Miután felébredtem, elmentem vacsorázni, és most itt vagyok újra a szobámban és írok, majd ezek utén készülök a ma estére. Azt hiszem ebben a ruhában fogok megjelenni ma. Megyek is öltözni.

Miután elkészültem, kivonultam a társalgóba, ahol ott volt Bryan és persze Fabrizio, az az alak egyre ellenszenvesebb. Nemsokára megjelent Louis is, akivel megbeszéltük, hogy lemegyünk úszni, Bryanék is utánunk jöttek. Aztán meg még érkeztek páran. Egész jó este volt, beszélgettem pár emberrel és sokat úsztam. Hajnalban megszédültem, és beleestem a medencébe, fogalmam sincs mi lett volna velem, ha Bryan nem ugrik utánam. Persze senkit nem akartam megilyeszteni, ezért nem keltettem pánikot. Szerencsére megmentett, aztán annyira kedves volt, felhozott a szobámba, kár, hogy csak barátok lehetünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése